Egy jó beszélgetés…napelem rendszer

Nagyon rég nem találkoztam Gabival a barátnőmmel. Amióta mindketten dolgozó nők lettünk, nagyon kevés idő jut arra, hogy egy jó kávét megigyunk, mint régen.

A régi szokásoknotebook-405755_640

Amikor az ember gyerek, mindig felnőtt akar lenni, mert azt gondolja, hogy mennyivel egyszerűbb, és könnyebb lesz majd ha felnövünk, és hogy nem lesz majd ennyi tenni való, mint most. Emlékszem, a szüleim engem is próbáltak meggyőzni ennek az ellenkezőjéről, nem túl sok sikerrel. De azt gondolom, ez normális, hiszen minden kamasznak elege van a tanulásból, a minden napos ismétlődő monoton dolgokból, és különben is a felnőtteknek mennyivel könnyebb, és úgy sincs annyi dolguk, mint nekünk. Hányszor mondtam szegény anyámnak, mikor kamasz korban voltam, hogy neki milyen könnyű. Most már tudom, hogy milyen is voltam, és hogy mennyire nem volt igaz amit akkor mondtam.

Ma már sokszor visszakívánom azt a sok tenni valót, ami akkor volt, az édes semmit tevést. Azt gondolom a kamasz gondokat leszámítva nem voltam olyan rossz gyerek. Aránylag a sulival sem volt gond, és tovább is tanultam. Igaz ha anyámat megkérdeznénk, lehet mást mondana. A tiéd mit mesélne rólad? Milyen gyerek voltál?

A felnőtté válás

Ma már tudom, hogy nem kellett volna siettetni, és hogy nem is olyan egyszerű mint azt én gondoltam. A felnőtteknek is van tenni valója, nem is kevés. Én nekem még sok dolgom nincs is, hiszen csak magam után kell rendet raknom, és nincs egy 4-5 tagú család, akinek minden gondját baját meg kell oldanom. Ma már azt is tudom, hogy anyám mennyi mindent vállalt. Hiszen a munka mellett, mindig volt mit ennünk amikor haza mentünk, de ez persze teljesen normális volt, hogy az ott van. Mindig volt mit felvenni, hiszen volt tiszta ruhánk… sőt hogy messzebb menjek, volt több ruhánk is mint kellett volna…

Ma már én is a felnőttek gondtalan életét élem, egy napelem rendszer telepítésével foglalkozó cégnél dolgozom. Nem kell műszakba járnom, reggel 8 órára jövök, és ledolgozom a munkaidőmet, aztán szabad vagyok Nem mondom hogy nem volt néha túlóra, de elfogadható. Persze minden nap, nincs olyan hogy most nincs kedvem, vagy hogy épp a rég nem látott barátnőmmel akarok találkozni… ez senkit nem érdekel, ettől nekem még holnap nem lesz az asztalon kenyerem. Azért visszagondolva mennyivel könnyebb volt még gyereknek lenni, mikor ezekkel nem kellett foglalkoznom.

 

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.