Eldugott próbák a gázcseretelep mellett

Mikor még fiatal voltam, volt egy bandám. Ilyen sztorija szinte mindenkinek van, aki valaha komolyabban is foglalkozott zenéléssel: ez azonban azért is különösen kedves emlékem, mert bemutatja, hogy milyen megpróbáltatásai vannak egy fiatal bandának, de azt is, hogy milyen viszonzást kaphat érte.

Ha kezdők vagytok, akkor mindig az szokott lenni a legelső probléma, hogy nem tudtok hol próbálni. Ha a belvárosban laktok, mindenki szomszédjának nagyon hamar elege lesz belőletek, és próbatermet kel néznetek. Mi a város szélén, egy gázcsereteleptől nem messze találtuk meg azt az olcsó raktárat, amit bérelni tudtunk ilyen esetekre.

Bár azt hittük, hogy itt nem hall majd minket senki, elég hamar jó barátságba kerültünk a gázcseretelep dolgozóival, akik, mint kiderült, hallgatták a próbáinkat, és tetszett is nekik. A zenéért cserébe ők sok minden mást nem tudtak adni, a műhelyüket mutogatták mindig meg.

Végül azonban kiderült, hogy még hasznosak is lettek azok a délutánok, amiket a Pb és acetilén palackok közt töltöttünk, mert azóta rengeteg barátomnak segítettem hasonló témában döntéseket meghozni. Való igaz, hogy én se hallottam volna például arról, hogy a CO2 palackot mire használhatják – az oxigénpalack oké, a búvárok belélegzik, de CO2? Attól pont hogy megfulladni szokott az ember! De amikor egy barátom azzal jött hozzám, hogy külföldről kapott egy söröshordót, de ötlete sincsen, hogy mivel tudná megcsapolni, és az ismerőseivel meginni, akkor nagyon örültem neki, hogy tisztában voltam a sörcsapok működésével, és azzal, hogy egy CO2 palackra is szüksége lesz hozzá.

Az ott dolgozó emberek ugyanis meglepően sokat tudtak a szakmájukról: rengeteg fajta különböző palackot árultak, és mindegyiknek a használatáról, veszélyeiről, órákat tudtak mesélni. Ez különösen akkor volt igaz, ha az argon, nitrogén, vagy acetilén palackról kérdeztük őket, amik jellemzően hegesztésre voltak használhatóak, és mint olyan, elég sok biztonsági óvintézkedést kapcsolódott hozzájuk.

Ennek azonban itt volt megint a másik oldala: mivel hozzáférésünk volt egy olyan helyre, ahol vállaltak hegesztést, és sose volt hiányuk a hozzá szükséges védőgázokból, például a corgonból, ezért a legtöbb javítást a felszerelésünkön, amihez erre volt szükség, ingyen elvégeztek nekünk.

Én magam a gázcseretelepen szerzett tudásomból azóta közvetlenül, nem tanácsadásra csak a Pb gázpalackokról szerzett infókat használtam fel. Azokat is csak egyszer, amikor egy téli nyaraláson egy mobil fűtőtestet használtunk egy héten át, hogy meleget biztosítsunk magunknak – tudtam, mire kell figyelni, amikor felhelyeztem a reduktort, és amikor elutazásnál újra elraktuk biztonságos helyre a palackot.

A gyakorló raktárunk a munkások figyelmén kívül azonban tökéletesen megfelelt a céluknak: ők ismertek minket, másokkal pedig nem igazán találkoztunk, hisz a cég házhozszállítást is rendkívül kedvező áron biztosított, amivel sokan éltek is. Akkor szokott legfeljebb magánszemély jönni a telepre, hogyha üres Pb gázpalackokat jött visszahozni, tudva, hogy azokat nem túl biztonságos otthon tárolni. Egy gázcseretelepnek pedig pont ez is a feladata, úgyhogy szívesen látták az ilyen megkereséseket.

Persze örökké a mi zenekarunk pályafutása se tarthatott, szépen lassan szétszéledtek a tagok, és a végén búcsút kellett mondani a telepen dolgozó hallgatóinknak. Az azonban biztos, hogy ha valakinek ajánlanom kell bármilyen ügy miatt is egy jó gázpalackos helyet – akár a búvár szárazruháját akarja argonnal megtölteni, akár héliumot keres rendezvényszervezőként, hogy végtelen lufit tudjon felfújni – ezt a helyet ajánlom neki, hisz itt tudom, hogy olyan emberekkel fog együtt dolgozni, akik értenek a szakmájukhoz. Ha pedig elmondom, hogy amit én tudok a gázpalackokról, azt is tőlük tanultam, az általában már elég garancia is.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.