Furcsa kérés

Egy gimnáziumi osztálytársam azzal keresett meg a minap, hogy szeretne tőlem egy kis segítséget kérni. Persze nem ezzel indított, kicsit furcsa is lett volna. Nem beszéltem vele túl sokat a gimiben, ahogy másik osztálytársaimmal sem igazán. Nem is azért, mert ennyire antiszociális voltam, hanem mert nem volt rá időm. A rendes órák mellett párhuzamosan végeztem a konzíliumot, így nem hogy az osztálytársaimra, de még saját magamra sem volt túl sok időm.

A lényeg, hogy a volt osztálytársam megírta, hogy éppen egy flottakezelő cég kreatív csapatának tagja, és éppen a vállalat arculatának megújításán dolgoznak. Én pedig ott jövök a képbe, hogy biztos vannak zeneszerző ismerőseim is, ha már egyszer zenész vagyok. Ugyanis kellene nekik egy zeneszerző, aki megírja az új imázs „dallamát”. Hozzátette, hogy természetesen nem ingyen kér szívességet, és a cég hajlandó a zeneszerzőnek és a közvetítőnek is valamiféle ellenszolgáltatást biztosítani. Én úgy vagyok vele, hogy ennyit igazán nem áll semmiből megtenni, de annak azért örülök, hogy a zeneszerző kolléga nem marad majd üres kézzel.

Már van is ötletem, hogy kinek fogok szólni erről a lehetőségről, de nem tudom, hogy egyáltalán belefér-e majd az idejébe. Nem nagyon ismerek olyna zeneszerzőt, akinek túl sok lenne a szabadideje. Azért próba szerencse!

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.