Kellemes emlékek…

Már nem is emlékszem, hogy pontosan mikor történt, de a lényeg, hogy már jó pár éve. Meglehetősen furcsa, de még a beszélgetés helyszínére sem emlékszem pontosan. Mármint, hogy melyik országban vagy városban volt.

A lényeg, hogy pár napja eszembe jutott elég mókás beszélgetés. Az egyszerű csevegésből gyakorlatilag egy szakmai angol nyelvtanfolyamot csináltunk. Persze a tanfolyamot sok idézőjel között kell elképzelni. A zenészek életében azért nem ritka jelenség, hogy az általuk beszélt idegen nyelven az általános zenei kifejezéseken kívül csak a saját hangszerükhöz kapcsolódó kifejezéseket ismerik. Magyarul persze ennél azért jóval tágabbak az ismeretek, úgyhogy természetes, hogy érdekel minket, hogy vajon az adott hangszernek ez vagy az a része hogyan hangozhat angolul, németül, franciául vagy éppen japánul. Tehát csak ennyire kell komolyan venni a tanfolyam szót.

Ami pedig az emlék mókás oldalát illeti, az a végeredmény, amibe végül a beszélgetés fulladt, mégpedig a könnyes nevetés. Ez talán nem is annyira meglepő, ha belegondol az ember, hogy mi kerekedhet abból, amikor különböző anyanyelvű emberek számukra ismeretlen szavakat próbálnak kiejteni és memorizálni csak úgy a vicc kedvéért. Így leírva azért messze nem olyan szórakoztató ez a történet, de én jót mulattam, amíg felidéztem a részleteit!

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.