Valami változik…

Valami változóban van a zenei világban, mert a magyar zenészeknek is egyre több ausztriai munka jut. Nem is volt olyan régen, mikor még elképzelhetetlen volt, hogy egy jobb nevű bécsi zenekarban helyet kaphatott volna egy Magyarországon elismert zenész. Még akkor sem, ha ez az elismertség nem csak hazai, hanem más országbeli múlttal is rendelkezett.

Talán egyfajta sznobizmus volt ez az osztrák zenészközösség részéről, nem tudom. Mindenesetre az tény, hogy egyre több ismerősömtől hallom, hogy néha bekopogtat hozzá egy-egy ausztriai munka, ők meg persze örömmel vállalják, mert a hazai és az ottani gázsi között igen csak nagy a különbség. Ausztria legalább felfogja, hogy zenélni nem csak annyiból áll, hogy szép ruhában odaülünk és játszogatunk valamit. Sajnos ezt a legtöbb ilyen ügyekért felelős ember itthon nem képes felmérni. Kis túlzással állíthatom, hogy csak az lát bele, vagy egyáltalán akar belelátni ebbe, aki maga is benne van vagy volt. Nekik viszont nem kell magyarázni, hogy hány óra gyakorlást igényel egy félórás darab eljátszása. És, hogy ez mind szellemileg, mind pedig fizikailag igénybe veszi az embert.

Ami még szomorúbb, hogy úgy érzem, ezen nem is nagyon lehet változtatni. Vagy valami nagynak kellene hozzá történnie. Addig pedig csinálják azok, akik elég elhivatottak vagy őrültek ahhoz, hogy zenélésből akarjanak megélni. Nem véletlenül olyan kicsi és zárt a magyar komolyzenei zenészközösség…

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.